Autogén tréning
Az autogén tréning nevű relaxációs eljárás J.H. Schultz nevéhez kötődik. Ez az egyik orvosi szempontból a legjobban megalapozott és a legtöbbet kutatott relaxációs módszer, amely erősíti a test öngyógyító folyamatait. Az autogén tréning saját erőnkből merít, saját aktivitásunkat használja fel, ahogyan azt a neve is kifejezi - autogén módon.
Az autogén tréning (AT) lényege, hogy a rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlatokkal - belső koncentrációval, önmagunkra irányuló passzív figyelemmel - létrehozzuk a pszichés és testi-lelki ellazultságot. Ebben az alvás határán lévő relaxált állapotban elménk befolyásolni képes testünk ön-regulációs rendszerét, amely a keringést, szívritmust és légzést is kontrollálja. Az autogén tréning eljárás lehetővé teszi a stressz csillapítását oly módon, hogy autonóm idegrendszerünket megtanítjuk ellazítani. Ez a módszer a “passzív koncentráció” folyamatára épül, ami önmagunk felé fordított elfogadó figyelem elsajátítását jelenti, amely a testi - lelki megnyugvás alapja is. Életünk során megtanultuk, hogyan legyünk képesek akaratlagos feszültséget elérni testünkben és elménkben abból a célból, hogy teljesítményünket fokozzuk. Akaratunk és figyelmünk koncentrálásával egy cél elérése érdekében hatalmas energiákat tudunk megmozgatni. Sajnos a "feszültség megtanulása" mellett azonban elmulasztottuk megtanulni a „feltöltést” hogy hogyan kell feloldódni, ellazulni.
A gyakorlatokat a páciensek egyre inkább önmaguk végzik. A tanulási folyamat végeztével ez a módszer beépülhet a napi gyakorlatba, hogy biztosítsa az elért eredmények állandóságát. Az autogén tréning jelentősen hozzájárul életminőségünk és közérzetünk javulásához, kellő felkészültséget ad, pszichés energiát szabadít fel a stresszek,konfliktusok megfelelő megoldásához, feldolgozásához. A módszer rendszeres gyakorlásának eredményeképpen rövidebb idő alatt mélyebben és nyugodtabban pihenünk, nő a fizikai tűrőképességünk, a pszichés feszültségtűrésünk, fokozódik a teljesítmény, fejlődik az önismeretünk. Az autogén tréning elsajátításához képzett szakember segítségével kb. 15-20 alkalom szükséges. Az autogén tréning elsajátítása otthoni, rendszeres gyakorlás mellett lehetséges, ez szükséges ahhoz, hogy a testi és lelki működéseink összhangba kerüljenek életcéljainkkal, testi-lelki egyensúlyunk újrateremtődjön. Pszichoterápiás célú autogén tréninget olyan terapeuták vezethetnek, akik szakorvosi, szakpszichológusi diplomával rendelkeznek. A pszichoszomatikus betegségek (pl. magas vérnyomás, fejfájás, gastrointestinális panaszok stb.) esetében alkalmazott AT jótékony hatását kutatások bizonyítják.
Szimbólumterápia
Szimbólumterápiáknak nevezzük a meditatív módon történő, képi megjelenítésekkel dolgozó terápiás gyakorlatot. A szimbólumterápia kidolgozói: Koronkai Bertalan - Csirszka János - Szőnyi Magda. Az autogén tréningre épülő szimbólumterápiában belső képekkel dolgozunk. Hatásfokát és mélységét, a személy belső valóságának formába öntését túlnyomórészt a relaxált, ellazult testi-lelki állapot, a befelé forduló befogadó figyelem biztosítja. A módszer tematikus meditációnak is tekinthető. A belső képekkel való foglalkozás gazdagítja a pszichés energiát a képek feszültségoldó és én-erősítő hatása révén. A lelki megoldásmódok keresése a személy egészséges én-részeinek erősítésével, a belső képeken történő műveletek hatására történik.
Segítő Belső Család Meditáció
A SBCs meditáció egy klinikai hangsúlyú módszer, lehetőség a transzgenerációs kapcsolati zavarok rendeződéséhez. A SBCs meditációban az autogén tréning és a szimbólumterápia strukturáltsága az archaikus meditáció (sámánizmus) módszertani sajátosságával és a pszichoanalízis kapcsolatközpontúságával egészül ki. Olyan életút meditációnak is tekinthető, melyben az életvezetést leginkább blokkoló gócok feldolgozása, erőforrássá alakítása és integrálása történik. A sérelmek, traumák feldolgozásának és integrálásának folyamatában a meditáló önmagához való viszonya szeretettelibbé válik fokozódik az autogenitás, korrigálódnak a transzgenerációs nehézségek.
A SBCs meditáció erősíti az egyedüllét- és a megtartó képességet, az elfogadást, az önmegnyugtatást, ezáltal tud hozzájárulni a pánikzavar, a függőségek terápiájához is. Erősíti a pszichoszomatikus, daganatos betegeknél is a testi-lelki-kapcsolati terhelhetőséget. Kedvez a szülővé válás folyamatában, a kapcsolati patológiák rendezésében, az elakadt szülő-gyerek kapcsolat problémáinál. Kevésbé súlyos személyiségfejlődési zavaroknál az önszabályozást javítja, míg súlyos pszichés zavarok esetén a hozzátartozóknak segít, önmaguk megtartásában.

